Dajka Viktória

Mire Viki eljutott hozzám, hogy személyesen adja át nekem „Nem rizsa” című könyvét, addigra már sokan olvashatták a gondolatait. Miután szerves részem lehetett abban, hogy a könyve elkészüljön, izgatottan tettem fel neki a kérdést: „Mesélj, milyenek a visszajelzések?”

Ő azt felelte:
„Anyukámé volt a legmeghatározóbb, aki azt mondta, nem is tudtam kislányom, hogy ilyen ügyes vagy. Nagyon büszke vagyok rád!”
Nekem pedig itt elakadt a szavam.
Az én anyukám már nem tud nekem ilyeneket mondani, de ezen a ponton mégis olyan volt, mintha megtette volna.
Szóval, ha legközelebb valaki megkérdezi, hogy miért szeretem a munkámat, akkor ezt a történetet fogom elmesélni neki.

Nem rizsa

A kötet szembesít bennünket saját magunkkal. Egészen korán megtanultam befogni a számat, kamaszként kinyitni, tanárként lyukat beszélni a tanítványaim hasába, a multik világában pedig csúsztatni és „töltelékszavazni”. Mára ledobtam minden sallangot, a könyvem elolvasása után pedig várhatóan mindenki így tesz majd.

Privacy Overview

This website uses cookies so that we can provide you with the best user experience possible. Cookie information is stored in your browser and performs functions such as recognising you when you return to our website and helping our team to understand which sections of the website you find most interesting and useful.