Amikor Velenczey Dávid először megkeresett, nem akartam hinni a szememnek. Nem a szokásos levelet kaptam tőle, amelyben leírja, hogy „Szia, szeretnék könyvet kiadni, tudnál ebben segíteni?”. Küldött önéletrajzot, szövegkivonatot, szinopszist és a teljes kéziratot. Percekig csak ültem, és azon gondolkoztam, hogy ilyen is létezik?
Mert mit is sugallt ezzel? Hogy alapos, átgondold, precíz, körültekintő. Azonnal tudtam, hogy bármi is a történet, örömmel vállalom majd a szerkesztői feladatokat, ha a próbamunkát követően úgy dönt, velem dolgozna együtt.
Dávid remek könyvet írt, amelynek alapját igaz történet adja. Igen, ez is egy olyan alkotás, amely sokszor csalt könnyeket a szemembe.
Hogy mennyi mindenre képes a szeretet (persze jó értelemben), ahhoz érdemes elolvasni a könyvét.
Az anyai szív
Anya és fia között különleges a kapcsolat. Ha nem tudnának beszélni, akkor is megértenék egymást: a pillantásokból, egy kósza mozdulatból, a test rezdüléséből. Harmonikus, idilli helyzet az övék, amit nem lehet feldúlni, semmissé tenni. Még akkor sem, ha az élet közbeszól. Ez a szeretet oly mély, oly erős – hogy azt még a távolság sem csorbíthatja. Sem egy háború, sem a félelem, sem a szűnni nem akaró aggódás.
A két főszereplő, Réthy János és édesanyja az I. világháború poklában találja magát. A fiút besorozzák, és a galíciai front közepére vezénylik. Családja pedig retteg.
Retteg, hogy a postás mikor hoz nekik hírt a fiúról, és az a hír vajon miről szól majd? Életről vagy halálról? Reményről vagy elmúlásról?
A regény nem várt események sorát meséli el, melynek alapját igaz történet adja. Bemutatja a háború borzalmait, az otthonmaradottak kínjait, de leginkább azt, hogy egy anya még arra is képes, hogy a fia után menjen a frontra. Nem ismert lehetetlen. Mindennel és mindenkivel szemben eléri a célját. Félelmet nem ismerve egy olyan korban, amikor az egész világban a gyűlölet tombol.
Bámulatos az anyai szív, amikor nagyot dobban!