Adri minden egyes mesekönyve után kijelenti, hogy ez volt az utolsó. Én pedig minden ilyen alkalommal mosolygok magamban, mert tudom, hogy ez bizony nem így lesz.
Szerencsére ő is azon írók táborát erősíti, akik nem tudnak leállni – és milyen jól teszi. A történetei ugyanis túlságosan értékesek és sokatmondóak ahhoz, hogy csak magának alkossa meg őket. Az a típus, aki valóban érti, hogy mit jelent mesekönyvet írni, hogy mekkora jelentősége van az üzenetnek, amit át szeretne adni. A mesék pedig a legalkalmasabbak arra, hogy tanítsuk kicsiket, nagyokat egyaránt.
Patkódobbanás
A Patkódobbanás egy különleges lovardába invitálja a gyerekeket, és olyan értékeket közvetít, mint az elfogadás, segítőkészség, önzetlenség és megbocsátás. Miközben megismerhetjük a történet négylábú főszereplőit, Tulipánt és Bandit, az autizmus is szóba kerül.
Varázslatos Dorombia
Varázslatos Dorombiában olyan különlegesek és sokszínűek a cicák, mint a mezőn a vadvirágok. A történet főszereplői bár egy napon születtek, mégis nagyon különbözőek. Van, akinek hallókészüléke, másnak szemüvege van, és olyan cica is él Dorombiában, akin bár nem látszik, de autizmussal él. Egy varázslat következtében azonban, egy napon, minden gyermek egyformává válik. Hogy milyen hatással lesz ez a hétköznapokra? Könnyebb vagy nehezebb lesz a cicák élete ebben az új helyzetben? Szükséges-e mindenkinek ugyanolyannak lennie? Ezekre a kérdésekre kapunk választ a könyv lapjain. Bízom benne, hogy a mese végére mindannyian meglátjuk a sokszínűségben rejlő csodát. Hiszen a pipacstól sem várjuk el, hogy gyógyteát lehessen belőle készíteni, mint a kamillavirágból, és a kamillától sem, hogy piros szirmai legyenek, mint a pipacsnak. Nem kell őket egymáshoz hasonlítani, úgy csodálatosak, ahogy vannak. Csakúgy, mint a gyerekek…
Vakkantások Dorombiában
Mi alapján mondunk véleményt olyanról, akit nem ismerünk? Vajon mások megítéléséhez valóban elegendő az, amit hallunk róla? Legyen szó akár jó, akár rossz dologról, hajlamosak vagyunk az előítéletekre. Dorombiában sincs ez másként.
Bár még egyetlen cica sem látott kutyát, mégis mindannyian tudni vélik, hogy milyenek. Egészen addig, amíg egy véletlennek köszönhetően személyesen is találkoznak. Vajon az előítéletek győznek, vagy képesek lesznek tiszta lappal, és nyitott szívvel megismerni a másikat? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a Dorombia mesék 3. kötetében.
Macskalandok Dorombiában
„Egy fehér tigris minden nap narancslevet iszik, hogy bundája olyan színű legyen, mint a „többségnek” – vagyis a hagyományos narancssárga-fekete csíkos tigriseknek. Társai ugyanis kigúnyolják azért, mert más. Ez a szívhez szóló, és mégis nagyon szórakoztató mese rávilágít arra, hogy a különbözőség természetes, sőt, gyakran előnyökkel jár.
A kisgyerek, aki most ismeri meg a világot, az egyre bonyolódó társas kapcsolatokat, a mesén keresztül nem csak megérti, de át is éli, hogy milyen kirekesztettnek lenni. A történet így fejleszti az együttérzést és abban is segít, hogy a gyerekek elfogadóbbak, megértőbbek legyenek egymással. Mert minden gyereknek joga van hátrányos megkülönböztetés nélkül élni!”
Szlankó Viola, pszichológus, UNICEF Magyarország, gyermekvédelmi igazgató
Az elvarázsolt szemüveg
Az elvarázsolt szemüveg egy alsós osztály történetén keresztül mutatja meg, hogy a bullying sosem két gyerek ügye. Az egész közösséget érinti, mindenkire hatással van, mindenkinek az az érdeke, hogy vége legyen. Vajon ki tud segíteni az áldozatnak? A bántalmazó magától abbahagyja a zaklatást? Mit tehet az a gyerek, aki „csak” szemtanú? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a beszélgetésindító mesében. A kötet végén pedagógiai és pszichológiai útmutató is helyet kapott, hogy segítse a szülőket és a pedagógusokat a prevencióban, vagy a krízishelyzet megoldásában. Végezetül számos hasznos link is található azok számára, akik szeretnének még jobban elmélyedni a témában. Legyen az iskola (is) biztonságos, támogató és barátságos minden gyerek számára!